Gyermekkora szegénységben telt, de rendkívüli tehetsége és Isten iránti vonzódása végül a kármelita rendbe vezette, ahol a misztikus élet egyik legnagyobb alakjává vált.
1542-ben született Fontiverosban. Apja korán meghalt, édesanyja nagy nyomorúságban nevelte fel három gyermekét.
Tanulmányait nehéz körülmények között végezte: jezsuitáknál tanult, közben maga tartotta fenn magát alkalmi munkákkal.
Tehetsége a könyvek és a lelki élet felé irányította, ezért belépett a kármelita rendbe, majd teológiát tanult Salamancában.
Avilai Szent Terézzel való találkozása döntő fordulatot hozott: vele együtt elindította a sarutlan kármelita reformot.
Kolostorokat alapított, lelki vezetőként sokakat kísért, és a kármelita rend megújulásának meghatározó alakja lett.
A rendi viták során saját testvérei börtönbe zárták Toledóban, ahol hónapokig embertelen körülmények között tartották fogva.
„Uram, azt szeretném, ha fáradozásokat adnál nekem, melyeket érted viselhetnék, és azt, hogy kevésre becsüljenek és semmibe vegyenek.”
Ezt a lelkületet egész életében megőrizte: a szenvedést és megaláztatást is Istenhez vezető útként fogadta el.
Szabadulása után Andalúziában élt, ahol misztikus írásai – többek között a Lélek sötét éjszakája – a keresztény irodalom klasszikusai lettek.
1591-ben Ubedában halt meg, utolsó pillanataiban is az Isten iránti szeretet és a teljes önátadás töltötte be.