Skóciai királyi családból származott, zarándokként indult a Szentföldre, de hazafelé idegenként kezelték és megölték. Halála után azonban egész Európában szentként kezdték tisztelni.
Szent Kálmán Skóciai Szent Margit fia volt. Egy nehéz időszakban elhagyta hazáját, és száműzetését zarándoklattá változtatta: a Szentföldre indult, hogy közelebb kerüljön Krisztushoz.
Hazafelé tartva Stockerauban, Bécs közelében elfogták. Nem értették a nyelvét, ezért kémnek gondolták, megkínozták és kivégezték. Egy ártatlan zarándok halt meg, akit ellenségnek hittek.
A hagyomány szerint teste napok múlva is épségben maradt, a fa pedig, amelyre felakasztották, újra kihajtott. Ezek a jelek tovább erősítették tiszteletét.
Tisztelete gyorsan elterjedt Ausztriában, Bajorországban, Tirolban és Magyarországon is. Különösen a földművesek és állattartók körében vált ismertté, akik védőszentjükként tekintettek rá.
Teste ma a melki kolostorban nyugszik, ahol évszázadokon át zarándokok keresték fel. Élete arra emlékeztet, hogy az igazság nem mindig győz azonnal, de az értékes élet nyomot hagy.