A 13. századi veszprémi szerzetesnő nemcsak kolostorát vezette, hanem hét éven át Árpád-házi Szent Margit nevelője is volt. Életét mély hit, misztikus élmények és rendkívüli lelki erő kísérte.
Ilona magyar nemzetségből származott, és a veszprémi Szent Katalin domonkos apácakolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. Később a kolostor priórájaként bölcsen és jó gyakorlati érzékkel vezette közösségét.
Élete egyik legfontosabb küldetése Árpád-házi Szent Margit nevelése volt. Ilona nemcsak tudást adott át neki, hanem példát mutatott az imádságban, az önfegyelemben és az erényes életben.
Ilona lelki életét mély misztikus élmények kísérték. A hagyomány szerint imádság közben különleges kegyelmeket tapasztalt, és Krisztus szenvedésén elmélkedve testén megjelentek a stigmák.
Imádságos élete mellett mások szolgálata is fontos volt számára: a hagyomány gyógyító és vigasztaló erejéről is beszámol. Nem kereste a figyelmet, inkább csendben szolgált.
Halála után tisztelete tovább élt. Veszprémben síremléket készítettek számára, és emléke azoké között maradt fenn, akik életükkel másokat vezettek közelebb Istenhez.
Boldog Ilona életének példája azt mutatja, hogy a háttérben végzett csendes munka is történelmet formálhat: egy nevelő is hatással lehet egy egész korszakra.