Ilona egy egyszerű vendéglős családból felemelkedve lett római császárné, aki hatalmát a szegények segítésére, a hit gyakorlására és a keresztény emlékhelyek feltárására használta, végül a Szent Kereszt felfedezéséhez kötik nevét.
Ilona valószínűleg 250 körül született Bithiniában, egyszerű családban, egy vendéglőben dolgozva.
Itt ismerte meg Constantius Chlorust, akivel házasságot kötött, ám később elbocsátották, amikor férje császár lett és politikai okokból új házasságot kötött.
Fiából, Konstantinból később császár lett, aki anyját maga mellé vette az udvarba, és császárnéi címmel tüntette ki.
Ilona a birodalmi hatalmat nem fényűzésre, hanem irgalmasságra használta: segítette a szegényeket, kiszabadította a foglyokat és száműzötteket.
Keresztény életét egyszerűen élte: a hívők között vegyült el, szegényeket vendégelt meg, és maga szolgált fel nekik.
326 körül zarándokútra indult a Szentföldre, ahol templomokat építtetett Betlehemben és az Olajfák hegyén.
Jeruzsálemben a hagyomány szerint megtalálta a Golgotán a Szent Keresztet, amelyet csodás jel alapján azonosítottak egy gyógyulás történetével.
„Uram, mutasd meg nekünk, melyik volt az Úr keresztje!”
A kereszt egy részét Jeruzsálemben hagyta, más ereklyéket Rómába vitt, majd idős korában, mintegy 80 évesen halt meg.