A francia Szent Rókus zarándokként járta Európát, a járványok sújtotta városokban a betegeket szolgálta és csodás gyógyulásokkal segített, majd ártatlanul börtönben halt meg.
Montpellier-ben született nemesi családban, szülei Istennek ajánlották, ha gyermekük születik.
Már születésekor különleges jeleket tulajdonítottak neki, és szülei mélyen vallásosan nevelték.
Fiatalon elvesztette szüleit, majd teljes vagyonát a szegények és betegek között osztotta szét.
Zarándokként Róma felé indult, hogy a szent helyeket felkeresse és Istennek szentelje életét.
Piacenzában és más városokban járványok dúltak, ahol önként vállalta a betegek ápolását.
A betegeket imával és a kereszt jelével gyógyította, sokan szentként tisztelték már életében.
„Rókus, Krisztus híve, kelj föl, mert a pestis most benned van.”
Később ő maga is megbetegedett, és a városból elűzve egy erdőben élt remeteségben.
„Rókus, Isten barátja, az Úr meghallgatta imádságodat, meggyógyultál.”
Később ártatlanul börtönbe vetették, ahol imádságban és vezeklésben töltötte utolsó éveit.
Halála után csodákat tulajdonítottak neki, és a járványok elleni védőszentként kezdték tisztelni.