A 12. század egyik legnagyobb hatású szerzetese, aki a ciszterci rend megújításával és Európa-szerte végzett prédikációival formálta korának egyházát és gondolkodását.
1090-ben született nemesi családban Fontaines várában, Dijon közelében. Fiatalon klasszikus műveltséget szerzett, de már korán a szerzetesi élet felé vonzódott.
1112 nagyböjtjén belépett a citeaux-i kolostorba, és nem sokkal később több családtagjával együtt csatlakozott a közösséghez, megerősítve a hanyatló rendet.
A ciszterci rend gyors terjedésében meghatározó szerepet játszott, és részt vett a rend szabályzatának kialakításában is, amely az egység és fegyelem alapja lett.
1115-ben apáttá nevezték ki, és megalapította Clairvaux kolostorát, amely a rend egyik legfontosabb központjává vált.
Tevékenysége túlmutatott a szerzetesi életen: levelezése, tanácsai és prédikációi pápákat, császárokat és egész Európát befolyásolták.
Részt vett korának egyházi vitáiban, kiállt az egyház egysége mellett, és fellépett a hitbeli tévtanításokkal szemben.
Ő fogalmazta meg a templomos lovagok eszményét is, és az új lovagi eszményt a hit és a védelem szolgálatába állította.
„Taníts gyengéden, bölcsen és bátran szeretni.”
1153. augusztus 20-án halt meg Clairvaux-ban. Munkássága és lelki hatása miatt az egyház doktora és a ciszterci rend egyik legnagyobb alakja lett.