Szent Dorottya egy fiatal lány volt, aki a kínzások és a halál árnyékában sem tagadta meg hitét, sőt még ellenfeleit is megtérésre vezette.
Dorottya Cézáreában, Kappadókiában élt a 4. század elején. Szépsége, bölcsessége és tisztasága miatt sokan tisztelték. A keresztényüldözések idején azonban választania kellett: engedelmeskedik a császári parancsnak, vagy hű marad Krisztushoz.
Sapritius helytartó arra kényszerítette, hogy áldozzon a bálványoknak, Dorottya azonban nem félt a következményektől. Úgy gondolta, a földi szenvedés rövid, az örök élet viszont sokkal nagyobb érték.
„Kínzásaid rövid ideig tartanak, a pokol tüze ellenben örökké tartana.”
Dorottyát megkínozták, de nem tört meg. Amikor azt kérdezték tőle, kit akar látni a halál után, egyszerűen így válaszolt: Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát.
Kínzói két korábbi keresztény nőt, Krisztát és Kallisztát bízták meg azzal, hogy térítsék el hitétől. Dorottya azonban nemcsak ellenállt, hanem őket is visszavezette a hithez.
A két nő megtért, ami miatt Sapritius haragjában őket is kivégeztette. Dorottya végül fővesztéssel halt meg, de halála előtt még egy különleges jelet hagyott maga után.
Egy Teofil nevű fiatal gúnyolta őt, és azt mondta: ha tényleg létezik a mennyei kert, küldjön neki onnan rózsát és almát. Dorottya imádkozott, majd egy gyermek három rózsával és három almával jelent meg.
A februári csoda mélyen megérintette Teofilt, aki megtért, majd ő is vállalta a hitéért a halált. Dorottya története így nemcsak egy vértanúság, hanem mások megváltoztatásának története is lett.
„Jó az Úr és bőséges irgalma mindazok iránt, akik teljes szívből megtérnek hozzá.”
Szent Dorottyát a kertészek, virágkötők és menyasszonyok védőszentjeként is tisztelik. Ünnepe február 6-án van.