Szent Amand egyedül indult el olyan vidékekre, ahol sokan még nem ismerték Krisztust – és kolostorokkal, hittel és kitartással formálta át egész Belgium történetét.
Amand már fiatalon komolyan vette az evangélium üzenetét. Római zarándokútja során felismerte küldetését: az emberekhez vinni Isten igéjét.
Püspökként az akkor még kereszténységében gyenge észak-francia, flamand és fríz területekre ment. Sok nehézséggel találkozott, munkatársai közül többen elhagyták, de nem adta fel.
Nemcsak hirdette a hitet, hanem közösségeket is épített: kolostorokat alapított, köztük az Elnon-i monostort, amely később Saint-Amand néven vált ismertté.
Rövid ideig püspökként is szolgált, majd inkább a missziós munkát választotta. Élete végéig népeket keresett fel, hogy reményt és hitet vigyen nekik.
„Krisztus iránti szeretetből hirdettük minden tartománynak és néptörzsnek az Isten igéjét.”
Ezeket a szavakat élete végén írta le: teste elfáradt a sok munkában, de úgy tekintett vissza életére, mint egy beteljesített küldetésre.
679-ben halt meg Elnon kolostorában. Ma Belgium egyik nagy misszionáriusaként és az evangélium terjesztőjeként emlékeznek rá.