Japánban huszonhat keresztény vállalta a halált a hitéért. Azt hitték, félelmet keltenek velük, de bátorságuk inkább megerősítette az embereket.
Miki Szent Pál a 16. századi Japánban élt, amikor a kereszténység gyorsan terjedni kezdett. Fiatalon csatlakozott a jezsuitákhoz, és olyan hatásos prédikátor lett, hogy sokan hallgatták tanításait.
Amikor az uralkodó üldözni kezdte a keresztényeket, Miki Pált és társait elfogták. Meztelenül és megcsonkítva hurcolták végig őket az országon, hogy mindenkit eltántorítsanak a hittől.
Az út azonban nem a félelemről szólt. A rabok bátorították az embereket, a hívek pedig segítették őket. Ketten még önként is csatlakoztak hozzájuk, tudva, hogy így ők is halálra lesznek ítélve.
Nagasakiban keresztre feszítették őket. A haláluk előtti pillanatokban nem átkozták üldözőiket, hanem énekeltek és imádkoztak.
„Őrültség lenne a vértanúság dicsőségét földi javakért elcserélni!”
Ezt a mondatot a mindössze tizenhárom éves Antal mondta, amikor megpróbálták rávenni, hogy tagadja meg hitét. A gyermek a félelem helyett a hűséget választotta.
Miki Pál még a kereszten is tanított és bátorította a jelenlévőket. Társaival együtt ők lettek a Távol-Kelet első kanonizált szentjei.
Haláluk nem a kereszténység végét jelentette Japánban, hanem sokak számára a hit megerősödését.