Egy fiatal lány inkább vállalta a kínzásokat és a halált, mint hogy feladja a Krisztusnak tett ígéretét.
Ágota előkelő családban született a szicíliai Katániában. Szüzességét Istennek ajánlotta, de szépsége felkeltette a helytartó, Quintianus vágyát.
A férfi a keresztényüldözést saját céljaira használta fel: letartóztatta Ágotát, megpróbálta megtörni, majd amikor ez nem sikerült, kegyetlen kínzásoknak vetette alá.
A legenda szerint börtönében megjelent neki Szent Péter, meggyógyította sebeit és megerősítette a szenvedések között.
Ágota a csoda után sem tagadta meg hitét. Újabb kínzások következtek, amelyekbe végül a börtönben belehalt.
Bírája előtt még megcsonkítása után is rendíthetetlen maradt.
„Lelkemben továbbra is épek melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak.”
Ezek a szavak évszázadokon át a keresztény bátorság jelképévé váltak.
Hagyomány szerint vértanúsága után egy évvel Katánia lakói a sírjáról elhozott fátylával állították meg az Etna lávafolyamát. Ez indította el tiszteletének gyors elterjedését az egész Egyházban.