Volt idő, amikor a hitbeli megosztottság erőszakhoz vezetett. Sigmaringeni Fidél azonban nem gyűlölettel, hanem imádsággal, tanítással és szeretettel akarta közelebb hozni egymáshoz az embereket.
1578-ban született Márkus Roy néven. Fiatalon ügyvédként dolgozott, ahol az egyszerű emberek igazát védte. Később felismerte, hogy életét teljesen Isten szolgálatának szeretné szentelni, ezért belépett a kapucinus rendbe.
Papként és prédikátorként egy olyan korban szolgált, amikor a keresztény világ mélyen megosztott volt. Nemcsak tanítani akart, hanem példát mutatni: sokat imádkozott, böjtölt, és arra törekedett, hogy még ellenfeleit se ellenségként lássa.
Misszionáriusként Graubünden vidékére küldték, hogy hirdesse a katolikus hitet. Tudta, hogy veszélyben van, mégis vállalta küldetését, mert fontosabbnak tartotta az emberek szolgálatát saját biztonságánál.
„Kész vagyok meghalni az igaz hitért, amelynek hirdetésére most elindulok.”
1622-ben, egy prédikáció után fegyveres támadás érte. Amikor felszólították, hogy tagadja meg hitét, hűséges maradt meggyőződéséhez. A támadók megölték, így életét vértanúként fejezte be.
Halála után példája tovább élt: 1746-ban szentté avatták. Szent Fidél élete arra emlékeztet, hogy a meggyőződés és a szeretet akkor is érték, amikor nehéz kiállni mellettük.