Egy püspök, aki nem csatákat nyert, hanem hozzájárult ahhoz, hogy egy egész királyság visszatérjen a katolikus hithez.
Leander már fiatalon szerzetes lett. Később Sevillában szolgált, ahol nagy hatással volt a királyi család tagjaira is.
Amikor Hermenegild herceg a katolikus hitre tért, Leander támogatta őt. Emiatt száműzték, de küldetéséről nem mondott le.
Konstantinápolyban Nagy Szent Gergely későbbi pápával kötött életre szóló barátságot. Együtt keresték, hogyan lehetne békét és egységet teremteni az Egyházban.
Sevilla püspökeként kitartó munkával segítette Rekkared király megtérését. Ennek nyomán a nyugati gót nép is elhagyta az ariánus hitet.
Az 589-es toledói zsinaton már egy megbékélt ország örülhetett annak, hogy véget értek a hosszú vallási megosztottságok.
Záróbeszédében nem a győzelemről beszélt, hanem arról, hogy a szeretet és az egység Isten legnagyobb ajándékai.
„Nem kívánsz mást, mint a nemzetek egységét, és a béke és szeretet magvait veted.”
Ez jól összefoglalta egész életének célját: nem megosztani, hanem összekötni az embereket.
600-ban halt meg Sevillában. Testvére, Szent Izidor követte a püspöki székben, Leandert pedig a hispániai Egyház egyik legnagyobb alakjaként őrizte meg a történelem.