A legenda szerint Orsolya királylány volt, aki inkább vállalta a menekülést és a vértanúságot, mint hogy megtagadja hitét és fogadalmát.
Szent Orsolya története a 4. századba vezet vissza. Egy brit király leányaként szüzességet fogadott, és visszautasította egy pogány királyfi házassági ajánlatát.
Társnőivel együtt hajóra szállt, és a kontinens felé menekült. A hagyomány szerint útjuk Kölnig vezetett, ahol éppen egy ostrom zajlott.
A város környékén a támadók elfogták őket. Orsolya és társai nem mondtak le hitükről, ezért vértanúként haltak meg a hagyomány szerint.
Tiszteletük Kölnből indult el, majd egész Európában elterjedt. Nevük később különösen az orsolyita rend révén vált ismertté.
A középkorban a legenda egyik változata szerint Orsolyának több ezer társnője volt. Ez azonban egy félreolvasásból született: a tizenegy mártír társ jelölését értették tévesen tizenegyezernek.
Szent Orsolya példája ma is arról szól, hogy vannak értékek, amelyekhez az ember akkor is hű maradhat, amikor nagy árat kell fizetnie érte.