A nyugati gót király fia volt, mégis inkább vállalta a halált, mint hogy megtagadja katolikus hitét. Szent Hermenegild története a lelkiismeret és a hűség győzelme a hatalom felett.
Hermenegild a 6. században született a nyugati gótok királyi családjában. Apja, Leovigild király az ariánus hitet követte, amely akkoriban uralkodó vallási irányzat volt Hispániában.
Felesége, Ingundis katolikus hercegnőként érkezett az udvarba, ahol hitét sok támadás érte. Hermenegild kiállt mellette, majd Sevilla kormányzójaként Szent Leander püspök hatására 580-ban katolikus hitre tért.
Apja ezt nemcsak vallási, hanem politikai veszélynek is látta, ezért követelte fiától, hogy térjen vissza az ariánus hithez. Hermenegild azonban inkább vállalta a konfliktust, és kiállt meggyőződése mellett.
Lázadása vereséggel végződött, elfogták és fogságba vetették. Szabadulását felajánlották neki, ha megtagadja hitét, de ő nem engedett.
Fogságában még egy utolsó kísértést is át kellett élnie: apja egy ariánus püspököt küldött hozzá azzal az ígérettel, hogy visszakaphatja szabadságát. Hermenegild azonban hű maradt az Egyházhoz.
585. április 13-án, nagyszombaton apja parancsára lefejezték. Halála után testvére, Rekkared király katolikussá lett, és népét is az igaz hit felé vezette.
„Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.”
Ez a jézusi mondat jól összefoglalja Hermenegild életének üzenetét: egy ember áldozata sokak számára hozhat új kezdetet.
Bár történetét sokáig háttérbe szorították a kor politikai küzdelmei, ma a katolikus Spanyolország egyik fontos védőszentjeként tisztelik.