A 4. században egy egyszerű, szegény gót keresztény inkább vállalta a halált, mint hogy megtagadja hitét.
Szabbász a nyugati gótok között élt Dáciában. Nem volt tanult ember, sem vagyonos vagy hatalmas személy, de életét teljesen áthatotta a keresztény hit.
Amikor üldözni kezdték a keresztényeket, falujában néhányan megpróbálták őket megvédeni egy megtévesztéssel. Szabbász azonban nem akart hazugsággal élni: nyíltan vállalta, hogy keresztény.
„Helyettem senki se esküdjék, mert keresztény vagyok.”
Később újabb üldözés tört ki. Elfogták, megkínozták, és arra akarták kényszeríteni, hogy áldozati húst egyen, ezzel megtagadva hitét. Szabbász azonban nem engedett.
Amikor életével fenyegették, nem a menekülést választotta. Tudta, hogy döntésének ára lehet, mégis hű maradt ahhoz, amiben hitt.
„Csak egy Úr van, Isten az égben.”
A poroszlók végül a Bodza folyóba fojtották 372. április 12-én. Szabbász ekkor 38 éves volt. Halála után ereklyéit a hívők nagy tisztelettel őrizték.
Szabbász története azért különleges, mert nem egy híres vezető vagy harcos alakja maradt fenn, hanem egy egyszerű emberé, aki a legnagyobb nyomás alatt is hűséges maradt.