Ír szerzetesként elhagyta hazáját, hogy Európában hirdesse az evangéliumot, kolostorokat alapítson, és újraélessze a hitet ott, ahol már feledésbe merült.
Szent Kolumbán az 500-as években született Írországban. Már fiatalon felismerte, hogy számára az imádságos élet és Isten szolgálata jelenti az igazi utat, ezért elhagyta otthonát és szerzetes lett.
Tizenkét társával útra kelt a kontinens felé. Nem kényelmet keresett, hanem olyan helyeket, ahol a hitet újra meg kell erősíteni. Franciaországban kolostorokat alapított, amelyekből később Európa fontos szellemi központjai lettek.
Kolumbán szigorú szabályokat adott szerzeteseinek, mert hitt abban, hogy a fegyelem, az imádság és a munka képes formálni az embert. Tanítása sokakat vonzott, és közösségei gyorsan növekedtek.
Bátorsága miatt uralkodókkal is szembekerült. Amikor száműzték, nem adta fel küldetését: továbbindult, új népeket tanított, és Itáliában megalapította Bobbio kolostorát.
„Ha elveszed az ellenfeleket, nincs többé harc, harc nélkül pedig nincs győzelmi koszorú. A harccal együtt jár a bátorság, a türelem és a kitartás.”
Ezekkel a szavakkal nem háborúra buzdított, hanem arra tanított, hogy az ember belső küzdelmeihez is szükség van erőre, hűségre és állhatatosságra.
Bobbióban halt meg 615-ben. Az általa alapított kolostor évszázadokon át a kultúra és a tudás egyik fontos őrzője lett Európában.