Egy francia püspök, aki évtizedeken át üldözések között vezette a kínai keresztényeket, és végül életét adta azért, amiben hitt.
Dufresse Gábor-Taurin 1750-ben született Franciaországban. Fiatalon papnak készült, majd a kínai misszió szolgálatába állt. Szecsuán tartományba küldték, ahol olyan keresztény közösségeket segített, amelyek hosszú idő óta nélkülözték a papok jelenlétét.
Kínában egyre erősödött a keresztényüldözés. Gábort többször elfogták, bebörtönözték és száműzték, mégis mindig visszatért azokhoz, akiket rábíztak.
Később püspökké nevezték ki, és vezetésével a szecsuáni egyház megerősödött. Nemcsak a hívek lelki életét gondozta, hanem megszervezte a misszió működését és a jövő papjainak képzését is.
Munkája nyomán több tízezer ember kapcsolódott a kereszténységhez. Bár állandó veszélyben élt, nem panaszkodott: számára a szolgálat és a közösségével való együtt szenvedés volt a küldetése.
1815-ben újra elfogták. Börtönbe került, majd halálra ítélték. A kivégzés előtt vele együtt több keresztényt is a vesztőhelyre vezettek, akiket utolsó pillanatig bátorított.
Halála után már kortársai is példaként tekintettek rá. 1900-ban több vértanútársával együtt boldoggá avatták.
„Minden Isten akaratának egyszerű teljesítése.”
Ez a gondolat kísérte életét: nem a saját biztonságát kereste, hanem azok mellett maradt, akiknek szükségük volt rá.