A fiatal alexandriai lány nem karddal, hanem bölcsességével és hitével állt ki egy császár ellen, és mártírhalálával a kereszténység egyik legismertebb szentje lett.
Katalin a 4. század elején élt Alexandriában. Műveltségével és rendkívüli intelligenciájával kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár üldözni kezdte a keresztényeket, bátran elé állt, és nyíltan megvallotta hitét.
A császár megpróbálta meggyőzni, hogy tagadja meg Krisztust, Katalin azonban vitára hívta a birodalom ötven legnagyobb bölcsét. A tudósok sorra elismerték érveinek erejét, sokan közülük pedig kereszténnyé lettek.
Maxentius haragra gerjedt, és nemcsak a bölcseket ítélte halálra, hanem Katalint is megpróbálta megtörni. Felajánlotta neki a császárnői rangot és gazdagságot, de ő nem adta fel hitét.
Kínzások és börtön után sem tört meg. A legenda szerint még fogságában is másokat vezetett a hit felé: a császárné és kétszáz katona is Krisztus követője lett hatására.
A császár végül egy különleges kínzószerkezettel akarta megölni, de a hagyomány szerint a szerkezet csodával határos módon összetört. Katalint ezután lefejezték.
„Uram, add meg kegyelmedet mindazoknak, akik szeretettel emlékeznek rám.”
Katalin utolsó imádságában nem bosszút kért, hanem áldást és segítséget azok számára, akik hozzá fordulnak. Hagyománya szerint testét angyalok vitték el, és a Sínai-hegyen temették el.
A középkorban különösen nagy tisztelet övezte bölcsessége és hite miatt. A filozófusok, tanárok, diákok, jogászok és tudósok védőszentjeként is tisztelik.