A kereszténység egyik legkorábbi vezetője volt: Szent Péter utódaként a békét és az egységet védte egy olyan korban, amikor az Egyház még üldözések között született.
Szent I. Kelemen pápa valószínűleg 92 és 101 között vezette a római keresztény közösséget. Nevéhez fűződik a korintusiakhoz írt levél, amely az egyik legrégebbi fennmaradt keresztény írás az apostoli idők után.
A levél akkor született, amikor Korintusban vita tört ki: egyesek fellázadtak vezetőik ellen, és újakat akartak helyükre állítani. Kelemen Róma nevében arra hívta őket, hogy térjenek vissza a békéhez és az egyházi rendhez.
Hagyomány szerint Szent Péter tanítványa és egyik utóda volt. Nem hatalommal akart vezetni, hanem pásztorként: tanítani, összegyűjteni és megerősíteni a híveket.
Idős korában Traianus császár üldözése idején száműzték a Krím-félszigetre, ahol más keresztényekkel együtt kényszermunkát végzett. A hagyomány szerint ott is hitet adott a szenvedőknek.
A legenda szerint imájára forrás fakadt a pusztában, amely sokakat megtérésre vezetett. Emiatt végül kivégezték: követ kötöttek a nyakára, és a tengerbe vetették.
„A püspöknek orvosnak kell lennie, azaz nem viselkedhet vadállat módjára.”
Ez a gondolat jól összefoglalja Kelemen vezetői példáját: a keresztény vezető feladata nem az uralkodás, hanem az emberek gyógyítása és szolgálata.
Halála után tisztelete gyorsan elterjedt. Emlékét Rómában bazilika, liturgikus tisztelet és a korai Egyház egyik fontos tanújaként őrzött levele is megőrizte.