A háború legsötétebb éveiben egy szerzetesnő közel száz üldözött ember életét mentette meg, végül pedig saját életét adta azért, mert nem hagyta magára a rászorulókat.
Salkaházi Sára Kassán született 1899-ben. Fiatalon tanítóként, majd újságíróként dolgozott, írásaiban gyakran a szegények, a munkások és a kiszolgáltatott emberek mellett emelt szót.
Élete új irányt vett, amikor megismerte a Szociális Testvérek Társaságát. Szerzetesnőként a rászorulók szolgálatába állt: szegényeket segített, otthonokat vezetett, gyermekekről és elesettekről gondoskodott.
A második világháború idején, a nyilas terror alatt rendtársaival együtt üldözötteket bújtatott. Sára nővér személyesen közel száz zsidó ember életét mentette meg, miközben tudta, hogy ezzel saját életét is veszélybe sodorja.
„Uram, íme, itt vagyok, küldj engem!”
Ez volt életének egyik meghatározó jelmondata: nem önmagát kereste, hanem azt az utat, ahol a legtöbbet adhatja másoknak.
1944. december 27-én a nyilasok elfogták, amikor visszatért az általa vezetett otthonhoz. A Duna partján kivégezték. Utolsó pillanataiban is hitéhez hű maradt: letérdelt, keresztet vetett, és szembenézett halálával.
Halála után évtizedekkel is példaként állt azok előtt, akik az emberi méltóság védelmét választják. A Világ Igazai közé választották, 2006-ban pedig boldoggá avatták Budapesten.