A római előkelőségből lett asszony, aki botlásai után teljes életét a bűnbánatnak, majd a szegények szolgálatának szentelte, és egész Róma példaképe lett.
Szent Fabiola a régi római Fabius nemzetségből származott, előkelő és gazdag család tagjaként élte életét.
Fiatalon házasságot kötött egy előkelő rómaival, de férje erőszakos és bűnös életmódja miatt a kapcsolat felbomlott, és polgári jog szerint elvált tőle.
Ezt követően – még férje életében – újra férjhez ment, ami később lelkiismereti válságot okozott számára, különösen második férje halála után.
Mélyen megrendülve bűnbánatot tartott, vezeklőruhát öltött, és nyilvánosan csatlakozott a Lateráni bazilika vezeklőihez.
Bűnbánata őszinte volt és egész Róma szeme láttára történt; a püspökök, papok és hívek együtt sírtak vele, amikor visszafogadták az egyházi közösségbe.
Megtérése után minden vagyonát a szegények és az egyház szolgálatára fordította: kórházakat alapított, támogatta a papokat és szerzeteseket.
Személyesen is segített a rászorulókon: ételt osztott, betegeket ápolt, és a leprások sebeinek kötözésében is részt vett.
Később zarándoklatot tett Jeruzsálembe, ahol Szent Jeromos tanításai mellett elmélyült a Szentírásban.
Élete végén minden vagyonát elajándékozta, és teljes szegénységben halt meg Rómában, ahol halálát az egész város gyászolta.