Szent János apostol Jézus legközelebbi tanítványai közé tartozott, aki a „szeretett tanítványként” végig kitartott Mestere mellett, és az Egyház egyik legfontosabb apostolává vált.
Péter után János kiemelkedő szerepet töltött be az apostolok között, és teológiai mélysége miatt Pálhoz hasonló jelentőségű alaknak tartják.
Jézus különösen közel engedte magához Pétert, Jakabot és Jánost: ott voltak a színeváltozás hegyén, Jairus leányánál és az Olajfák hegyén is.
Az utolsó vacsorán János hajthatta fejét Jézus keblére, ami a hagyomány szerint különleges közelségét fejezte ki az Üdvözítőhöz.
Fiatal korában halász volt testvérével, Jakabbal együtt, de korábban Keresztelő János tanítványai közé is csatlakozott.
Jézus „mennydörgés fiainak” nevezte Jakabot és Jánost, mert temperamentumos, határozott természetük volt, amely időnként türelmetlenségben is megmutatkozott.
János azonban fokozatosan a szeretet apostolává vált, aki a kereszt alatt is ott állt Jézus mellett és gondoskodott Máriáról.
„Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!”
Jézus a kereszten Máriát János gondjaira bízta, ezzel is megerősítve különleges kapcsolatukat.
Az apostol később Efezusban működött, és a hagyomány szerint nagyon idős korban halt meg, miután a Jelenések könyvét is megírta a patmoszi látomás alapján.