Egy király menedéket keresett egy templomban saját népe elől. Az oltár lépcsőjén halt meg, és Dánia első vértanújaként tisztelik.
Kanut hercegként már fiatalon hadjáratokat vezetett, és korának egyik legtehetségesebb dán vezetőjének számított.
Amikor 1080-ban király lett, nemcsak uralkodni akart, hanem keresztény alapokra építeni az ország jövőjét.
Védte a felszabadított rabszolgákat, a nőket és az idegeneket, miközben fellépett az erőszak és a törvénytelenség ellen.
Különösen fontosnak tartotta az Egyház megerősítését: templomokat támogatott, a papság függetlenségét védte, és rendezettebb egyházi életet épített.
Reformjai azonban sokak érdekeit sértették. A nemesek és az elégedetlen előkelők egyre inkább ellene fordultak.
Egy sikertelen angliai hadjárat után fellázadtak ellene. Az ország több részén nyílt ellenállás bontakozott ki.
1086 nyarán Odensében egy templomba menekült. Mielőtt a támadók elérték volna, meggyónt és szentáldozáshoz járult.
Emberei bátran védték, de a túlerő áttörte az ellenállást. Egy lándzsa az ablakon át találta el a királyt.
Az oltár lépcsőjén halt meg. Halála után hamar szentként kezdték tisztelni, és 1100-ban hivatalosan is szentté avatták.