Amikor ellenségei rátámadtak, éppen misén volt. Megvárta a szertartás végét, majd tudva, hogy alig van esélye, szembenézett velük.
A 12. századi Svédország még csak nemrég kezdett kereszténnyé válni. Eriket egy zavaros időszak után választották királlyá.
Uralkodóként nem a hódításairól lett híres. Templomokat építtetett, támogatta az Egyházat, és az igazságosságot fontosabbnak tartotta saját érdekeinél.
Kortársai szerint szigorú életet élt, még királyként is önfegyelmet gyakorolt. Hite nem csak a nyilvánosság előtt, hanem a magánéletében is meghatározta döntéseit.
Legismertebb vállalkozása a finnországi misszió támogatása volt. A legenda szerint még az ellenség elesett harcosait is megsiratta, mert nem ismerték Krisztust.
1160-ban, Krisztus mennybemenetelének ünnepén fegyveres ellenfelei megtámadták. Erik éppen misét hallgatott Uppsalában.
A mise után harcba indult, de túl kevés embere volt. Elfogták, majd egyetlen csapással lefejezték.
Halála után hamar szentként kezdték tisztelni. Ereklyéi ma is az uppsalai székesegyházban találhatók, és Svédország nemzeti szentjeként emlékeznek rá.