Európa egyik legelismertebb tanára volt, mégis otthagyta a hírnevet, hogy a hegyek között, csendben keresse Istent.
Brúnó Köln környékén született, tanulmányait Reimsben végezte, ahol később a kor egyik leghíresebb iskolájának vezetője lett.
Tanítványai rajongtak érte, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. A tudományos siker és a megbecsülés azonban nem töltötte be a szívét.
Az egyház visszaélései láttán elhatározta, hogy hátat fordít a világnak, és Krisztus szegénységét követi.
1084-ben hat társával a Chartreuse-hegység egyik eldugott völgyében telepedett le. Ebből a kis remeteközösségből született meg a karthauzi rend.
Kétszer is püspökké akarták tenni, de mindkét alkalommal visszautasította. Nem vezetni akart másokat, hanem csendben Istenre figyelni.
Egykori tanítványa, II. Orbán pápa Rómába hívta tanácsadónak, de Brúnó továbbra is a remeteélet után vágyakozott.
Végül Dél-Itáliában alapított új remeteséget, ahol élete utolsó éveit imádságban és szemlélődésben töltötte.
„A világ forgatagában is Istennél találjuk meg az igazi nyugalmat.”
1101. október 6-án halt meg. A karthauziak ma is azt a csendes, szemlélődő életet élik, amelynek alapjait ő rakta le.