Magyarország történelmének legnehezebb évszázadaiban újra és újra ugyanahhoz az oltalmazóhoz fordult: a Magyarok Nagyasszonyához.
A magyar kereszténység kezdeteitől különleges tisztelet övezi Szűz Máriát. A régi magyar nyelv a mennyei úrnőt Nagyasszonynak nevezte.
Szent István király élete végén országát és népét Mária oltalmába ajánlotta. Ez a felajánlás évszázadokra meghatározta a magyarok Mária-tiszteletét.
Tatárjárás, török hódoltság, háborúk és megpróbáltatások idején a magyarok Jézus és Mária nevét segítségül hívva védték hitüket és hazájukat.
A török uralom megszűnése után I. Lipót király hálából megújította Szent István felajánlását, megerősítve az ország és a Szűzanya közötti lelki kapcsolatot.
1896-ban, a millennium évében XIII. Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünnepét, amelyet ma október 8-án tartunk.
Napjainkban nem csaták döntik el egy nemzet jövőjét, hanem a családok, ahol a hit, a szeretet és a felelősség továbbadódik a következő nemzedéknek.
„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!”
Ezzel a több száz éve énekelt fohásszal fordulnak ma is sokan a Magyarok Nagyasszonyához.