Egy gyógyszerészből lett pap, akit saját városa száműzött, mégis egész Itáliában az egyház megújításának egyik legfontosabb alakjává vált.
János Lucca közelében született, és fiatalon gyógyszerésznek tanult. Közben egyre jobban vonzotta a hit és a szegények szolgálata.
Huszonhat évesen otthagyta biztos megélhetését, hogy pap legyen. Édesanyja ellenezte a döntést, ő azonban követte hivatását.
Papként nemcsak prédikált: gyermekeket és felnőtteket tanított, iskolákat szervezett, és segített újra felfedezni a hit alapjait egy vallásilag közömbössé váló korban.
A tanítás folytatására közösséget alapított, amelyből később szerzetesi kongregáció nőtt ki. Célja az volt, hogy az evangéliumot mindenki számára érthetővé tegye.
Sikerei miatt azonban sok ellenséget szerzett. Rágalmazták, megfosztották jövedelmétől, végül saját városából is száműzték.
Miközben otthon elutasították, a pápák sorra bíztak rá nehéz feladatokat. Vitákat rendezett, közösségeket reformált és az egyház megújulásán dolgozott.
„Krisztust tegyétek első helyre!”
Ez lett egész életének programja: minden reformnak és minden szolgálatnak Krisztusból kell kiindulnia.
Rómában halt meg 1609-ben. Munkájából később a katolikus missziók egyik legfontosabb római központja is kinőtt. 1938-ban szentté avatták.