Rókus González egy gazdag családból származó pap volt, aki mindent hátrahagyott azért, hogy a paraguayi őslakosokat tanítsa, segítse és békében vezesse Krisztushoz.
1576-ban született Asunciónban. Már fiatalon mély hit, tudásvágy és az emberek iránti szeretet jellemezte. A jezsuiták nevelték, megtanulta a guarani nyelvet, és természetes közvetlenséggel fordult az őslakosok felé.
1598-ban pappá szentelték, ő lett Asunción első helyben született papja. Nem a kényelmes életet választotta: falvakat keresett fel, tanított, segített, és az őslakosokat nem alárendeltként, hanem testvérekként kezelte.
1609-ben belépett a jezsuita rendbe, hogy még teljesebben szolgálhassa küldetését. Olyan közösségeket hozott létre, ahol az emberek nemcsak hitet kaptak, hanem megtanultak földet művelni, dolgozni és saját életüket rendezni.
Rókus újabb és újabb missziókat alapított Paraguay és a mai Argentína térségében. Fegyver nélkül, a nyelv és a szeretet segítségével közeledett olyan törzsekhez is, akiktől mások féltek.
Utolsó küldetésén Caaró vidékén dolgozott, ahol egyesek ellene fordultak. 1628. november 15-én misézés után megtámadták és vértanúhalált halt. Társai, Alonso Rodríguez és Juan del Castillo is ugyanezt a sorsot kapták.
„A szeretet útján akarok járni, és az embereket nem erővel, hanem békével megnyerni.”
Rókus életét a másokért vállalt szolgálat határozta meg. Halála után tisztelete gyorsan terjedt, és 1988-ban II. János Pál pápa szentté avatta társaival együtt.