Avaloni Szent Hugó karthauzi szerzetesből lett püspök, aki nem félt szembeszállni királyokkal sem, miközben egész életében a betegek, szegények és üldözöttek szolgálatát kereste.
Hugó 1140-ben született Avalonban. Édesanyja halála után szerzetesi életet választott, majd húszéves korában belépett a karthauzi rendbe, ahol az imádság és az egyszerűség útját járta.
1180-ban Angliába küldték, hogy vezesse az első angol karthauzi kolostort Withamben. Bölcs vezetése miatt sokan keresték a közösséget, még magas rangú emberek is.
1186-ban II. Henrik király Lincolnnak püspökévé nevezte ki. Hugó nem hatalomként tekintett a püspökségre, hanem felelősségként: újjáépítette székesegyházát, és magas színvonalú egyházi közösséget alakított ki.
Bátor ember volt: amikor a király igazságtalan követelésekkel állt elő, Hugó kiállt az Egyház jogai mellett. Nem a konfliktust kereste, hanem az igazságot és a békét.
Különösen szerette a szenvedőket. Rendszeresen látogatta a leprásokat, ajándékokat vitt nekik, vigasztalta őket, és szeretettel fordult azokhoz is, akiket mások elkerültek.
Segített az üldözött zsidóknak is, valamint nagy szeretettel fordult a gyermekek és az állatok felé. Embersége miatt halála után nemcsak a keresztények, hanem sokan mások is tisztelték.
1200-ban Londonban halt meg. Amikor földi maradványait Lincolnba vitték, hatalmas tömeg gyűlt össze, és sokan megtiszteltetésnek tartották, hogy vihetik a koporsóját.
1220-ban szentté avatták. Élete arra emlékeztet, hogy a hit nemcsak imádság, hanem bátor kiállás és szeretettel végzett szolgálat is.