A fiatal nemesből lett szerzetes, aki felismerte, hogy az Egyház megújulásához először a szerzetesi élet tisztaságát kell visszahozni. Clunyi Szent Odó reformjai egész Európára hatással voltak.
Odó 878/879 körül született egy burgundiai nemesi családban. Fiatalon még az udvari élet, a vadászat és a világi sikerek vonzották, de lelke mélyén többre vágyott.
Egy karácsony éjszakáján Szűz Máriához imádkozott, mert attól félt, hogy élete nem Isten akarata szerint halad. Ez az imádság fordulópont lett számára: 19 évesen papi pályára lépett.
Később a baume-i kolostorba vonult, ahol szerzetes lett. Alázatossága és tudása miatt hamar vezető szerepet kapott, majd 927-ben Cluny apátja lett.
Ő lett a clunyi reform egyik legfontosabb alakja. Azt akarta, hogy a szerzetesek ne csak külső szabályokat kövessenek, hanem valódi lelki életet éljenek: imádságban, egyszerűségben és szegénységben.
Munkája olyan nagy hatású volt, hogy több kolostor reformját is rábízták Franciaországban és Itáliában. Kortársai a kolostorok megújítójának és a szerzetesi fegyelem helyreállítójának nevezték.
„A pénz rendetlen szeretete az önzés, a büszkeség és minden bűn forrása.”
Odó számára a szegénység nem pusztán lemondás volt, hanem szabadság: úgy gondolta, hogy az ember akkor tud igazán Isten felé fordulni, ha nem a birtokai határozzák meg.
Élete végén Rómában járt, majd betegsége miatt visszatért Tours-ba, hogy még egyszer megláthassa Szent Márton sírját. 942. november 18-án halt meg szerzetestársai körében.
Clunyi Szent Odó öröksége nem egy épület vagy egyetlen kolostor volt, hanem egy gondolat: a megújulás mindig az ember szívében kezdődik.