Amikor Oroszország romokban hevert a mongol pusztítás után, egy erdei remete új reményt adott egy egész népnek.
Szergej nemesi családban született, és a keresztségben a Bertalan nevet kapta. Már fiatalon vonzotta a magányos, imádságos élet.
Amikor eljött az idő, bátyjával együtt kivonult a sűrű erdőbe. Egy kis kápolnát és néhány kunyhót építettek egy patak mellett.
Testvére hamar visszatért a kolostori élethez, de Szergej egyedül maradt. A fagy, az éhség és a vadállatok között is kitartott.
Évei magányában megerősödött. Hamarosan mások is felkeresték, akik Istent keresték, és lelki vezetőjüknek kérték.
A kis remetetelepből kolostor született. Ez lett a később híressé vált Szentháromság-kolostor, az orosz kereszténység egyik központja.
Apátként sem keresett kiváltságokat. Fát vágott, kertet művelt, kenyeret sütött, és ugyanúgy dolgozott, mint a testvérei.
„Isten nem hagyott el minket.”
Nem maradt fenn tőle sok idézet, de egész életével ezt az üzenetet közvetítette a háborúk és szenvedések között élő embereknek.
Az emberek messziről keresték fel tanácsért. Jelenléte bátorságot, békét és reményt adott egy megtört országnak.
1392. szeptember 25-én halt meg. Az általa alapított kolostor és lelki öröksége évszázadokon át meghatározta az orosz egyház életét.