Pucci Szent Antal egy egyszerű parasztcsaládból indulva egész életét Viareggio plébánosaként a szegények, gyermekek és családok szolgálatának szentelte.
Olaszország a 19. században politikai és társadalmi felfordulásban élt: nemzeti egység, egyházi konfliktusok és szociális feszültségek határozták meg a korszakot.
Antonio Maria Pucci egy szegény, de vallásos parasztcsaládban született Toszkánában. Már fiatalon kitűnt szorgalmával és tehetségével.
18 évesen belépett a szervita rendbe, ahol szerzetesi nevén, Antal Máriaként kezdte meg életét Isten szolgálatában.
Pappá szentelése után Viareggióba került, ahol plébánosként egész életét ugyanazon közösség szolgálatában töltötte.
Különösen nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek és a szegény halászcsaládok oktatására, esti iskolát és keresztény nevelési kezdeményezéseket indított.
Számos közösséget és társulatot alapított, köztük ifjúsági és családi egyesületeket, hogy a hitet a mindennapi életben is erősítse.
A kolerajárvány idején saját életét kockáztatva szolgálta a betegeket és a szegényeket, titokban segítve a rászorulókat.
„Nem szükséges, hogy sokáig éljünk; csak az szükséges, hogy az Isten által nekünk ajándékozott időt kihasználjuk.”
Élete végéig Viareggio plébánosa maradt, ahol mindenki „szent plébánosként” tisztelte. 1962-ben szentté avatták.