A 7. századi Angliában egy nemesi származású férfi életét teljesen Isten szolgálatának és a tudás megőrzésének szentelte, kolostorokat alapítva és a római egyházi hagyományokat terjesztve.
Northumbriában született 628 körül, és fiatalon a királyi udvarban szolgált. Később azonban elhagyta a világi életet, hogy „az igazi királynak” szolgáljon.
Első római útján több mint tucatnyi kolostort látogatott meg, hogy megismerje a szerzetesi élet legjobb hagyományait.
A frank földön belépett a lérins-i kolostorba, ahol tonzúrát kapott és két évet tanult, mielőtt ismét Rómába ment.
Később Canterburyben segítette az új érsek munkáját, majd apáttá nevezték ki, és elkezdte szervezni az angliai egyházi élet megújulását.
Visszatérve Northumbriába kolostort alapított Wearmouthban, ahol római mintára építkezett, és külföldről hozott mesterekkel templomot is emeltetett.
Könyvtárat gyűjtött, könyveket, liturgikus tárgyakat és tanítókat hozott Rómából, hogy a kolostor a hit és a tudás központja legyen.
Halála előtt Jarrow kolostorát is megalapozta, és gondoskodott arról, hogy szerzetesei a római hagyományok szerint éljenek és tanuljanak.
689-ben halt meg, kolostorai pedig örökségként a keresztény tanulás és szerzetesi fegyelem központjaivá váltak.