Teodóziosz a pusztai csend vágyát feladva a közösségi szerzetesség egyik legnagyobb úttörője lett, és egész Palesztina lelki életére hatással volt.
Egy kappadókiai faluban született, és fiatalon egyházi szolgálatba került, ahol a Szentírás és a zsoltárok mélyen megérintették.
Korán megfogalmazódott benne a vágy a teljesen Istennek szentelt élet iránt, ezért a Szentföldre zarándokolt.
Jeruzsálem közelében előbb a nagy atyáknál tanult, hogy felkészüljön a lelki küzdelemre és a szerzetesi életre.
Ezután egy barlangba vonult vissza, szigorú aszkézisben élve böjtben, virrasztásban és imádságban.
Híre azonban vonzani kezdte az embereket, és egyre többen kértek tőle lelki vezetést, közösséget keresve körülötte.
Így a magányos élet vágyát feladva hatalmas kolostort alapított Jeruzsálem közelében, amely több száz szerzetes otthona lett.
A kolostor nemcsak lelki, hanem testi menedék is volt: betegek, szegények és zarándokok kaptak itt ellátást és gondoskodást.
Teodóziosz egész életében a közösség szolgálatát és a hit tisztaságát tartotta szem előtt, és 529-ben halt meg kolostorában.