Volt idő, amikor egymással harcoltak. Végül ugyanabban a száműzetésben, ugyanazért a hitért haltak meg.
Pontianus pápa a 3. században vezette az Egyházat, amikor Maximinus császár üldözni kezdte a keresztényeket. Nem végezték ki, hanem a hírhedt szardíniai bányákba száműzték.
A pápa tudta, hogy talán nem tér vissza. Hogy a keresztények ne maradjanak vezető nélkül, lemondott hivataláról. Ez az első ismert pápai lemondás a történelemben.
Mellette volt Hippolitus is, a kiváló teológus, aki korábban évekig szemben állt a pápákkal, sőt ellenpápaként is fellépett.
A száműzetés, a szenvedés és a közös hit azonban ledöntötte a köztük emelt falakat. Hippolitus kibékült az Egyházzal, és kezet nyújtott azoknak, akikkel addig harcolt.
„A legnagyobb győzelem nem az ellenfél legyőzése, hanem a kiengesztelődés.”
Ezt a mondatot nem hagyták ránk, de egész történetük ezt hirdeti.
A Halál szigetének nevezett bányákban mindketten életüket vesztették. Az Egyház mégis együtt őrzi emléküket: egy pápa és egy egykori ellenfele, akik végül ugyanabban a hitben és ugyanabban a sorsban egyesültek.