Hatgyermekes édesanya volt, aki férje halála után nem összetört, hanem egy új szerzetesrend alapítója lett.
Francia nemesi családban született, boldog házasságban élt, és hat gyermeket hozott világra. Úgy tűnt, élete nyugodt mederben halad.
Huszonnyolc évesen azonban váratlan tragédia érte: férje egy vadászbaleset következtében meghalt. A veszteség mélyen megrázta.
A gyász nem keserűvé tette, hanem közelebb vitte Istenhez. Egyre mélyebb imádságos életet élt, miközben gyermekeiről és a szegényekről is gondoskodott.
Megbocsátott annak az embernek is, akinek véletlen lövése a férje halálát okozta. Sőt, egyik gyermekének keresztanyja lett.
Életének fordulópontját Szalézi Szent Ferenccel való találkozása jelentette. Közös lelki küldetésükből született meg a Vizitációs nővérek rendje.
„Semmiféle különleges, nyugtalan vagy szomorú jámborságot nem akarok, hanem olyat, amely szelíd, jóságos és vidám.”
Ez a szemlélet hatotta át az új közösséget is: a szeretet, a szelídség és az emberek szolgálata.
Franciska élete során negyvennél is több rendház alapításában vett részt, miközben sok lelki szenvedést és betegséget hordozott csendben.
1641-ben halt meg. Az Egyház később szentté avatta, és ma is a keresztény özvegyek, édesanyák és szerzetesnők egyik legszebb példaképe.