Szent Pioniosz papként tanított másokat a hitre, majd életével bizonyította, hogy amit hirdetett, azt a legnagyobb áldozat árán is vállalja.
Pioniosz Szmirnában élt a 3. században, és a keresztény közösség egyik legnagyobb tiszteletben álló vezetője volt. Nemcsak tudása, hanem szerénysége és példamutató élete miatt is sokan hallgattak rá.
Amikor Decius császár idején üldözni kezdték a keresztényeket, Pioniosz előre felismerte, hogy letartóztatás vár rá. Mégsem menekült el: társaival együtt imádkozva készült arra, hogy hűséges maradjon Krisztushoz.
A hatóságok arra akarták kényszeríteni, hogy áldozzon a birodalom isteneinek. Ő azonban a tömeg előtt is kiállt meggyőződése mellett, és inkább vállalta a büntetést, mint hogy megtagadja hitét.
„Hűséges maradok Mesteremhez, és inkább meg akarok halni, mint hogy a szava ellen szóljak.”
Ezekkel a szavakkal nemcsak saját döntését mondta ki, hanem azt is, amit egész életében tanított: a hit nem kényelmes vélemény, hanem olyan igazság, amelyért érdemes élni.
Börtön, kínzás és fenyegetés sem tudta megtörni. Amikor utolsó alkalommal megkérdezték tőle, hogy áldoz-e, válasza egyszerű maradt: „Nem.”
250-ben Szmirnában máglyahalált halt. Utolsó pillanataiban is úgy tekintett halálára, mint az örök élet felé vezető útra.
Az ő története ma is emlékeztet arra, hogy a kimondott szavak akkor válnak hitelessé, amikor a tetteink is követik őket.