Egy spanyol szerzetes előtt nyitva állt a nyugodt tanári és papi élet. Ő mégis a világ egyik legveszélyesebb misszióját választotta.
32 évesen útnak indult Kínába. Hónapokat utazott tengeren, megtanulta a nyelvet, és azok közé költözött, akiket addig soha nem ismert.
Csendben dolgozott. Közösségeket épített, hitet tanított, és olyan keresztényeket nevelt, akik maguk is továbbadták az evangéliumot.
Amikor kitört az üldözés, hat éven át bujkálva vezette híveit. Nem menekült el, pedig tudta, hogy az élete bármikor véget érhet.
Később püspökké nevezték ki, de nem vágyott rangokra. Többször kérte, hogy egyszerű misszionáriusként szolgálhasson tovább.
Évtizedeken át járta a veszélyes vidéket, miközben újabb és újabb keresztényüldözések söpörtek végig Kínán.
1746-ban árulás miatt elfogták. Kihallgatásain ütlegekkel próbálták megtörni, de sem a hitét, sem az embereit nem tagadta meg.
A császár eredetileg száműzetést rendelt volna el számára, de ellenségei halálos ítéletet kértek rá.
1747. május 26-án lefejezték Fócsovban. Közel harminckét évet töltött a kínai misszióban.
Halála után a keresztények vértanúként tisztelték. XIII. Leó pápa 1893-ban boldoggá avatta.