Június 5-én egy idős püspök a fríz tengerparton várta az újonnan megkeresztelteket. Nem tudta, hogy ez lesz élete utolsó reggele.
Angliában született Winfried néven. Tanár, szerzetes és sikeres pap volt, mégis negyvenévesen mindent hátrahagyott, hogy a germán népek között hirdesse Krisztust.
Nemcsak prédikált: templomokat, kolostorokat és püspökségeket alapított. A széteső egyházi életből új rendet épített.
A legenda szerint egy szentnek tartott tölgyfát vágatott ki, hogy megmutassa: a pogány istenek tehetetlenek. Amikor semmi sem történt, sokan nyitottá váltak a kereszténység felé.
Évtizedeken át járta Németország és Frízföld vidékeit. Reformált, tanított, szervezett és új közösségeket alapított.
„Ne legyünk néma ebek, hallgató kémek, hanem hű pásztorok.”
Idős korában még egyszer visszatért a frízek közé. Pünkösd hétfőjén fegyveres támadók törtek rá és társaira.
Ahelyett, hogy védekezésre buzdított volna, társait arra kérte, hogy békével fogadják a halált. Néhány pillanattal később vértanúként halt meg.
Az a Németország, amelynek egyházi alapjait lerakta, évszázadokra meghatározta Európa történelmét.