Pogány római arisztokrata családból származó művelt hivatalnok, aki felnőttként megtért, lemondott vagyonáról, szerzetesi életre lépett Nola mellett, majd püspökként a szegénység és lelkipásztori buzgóság példája lett.
Római arisztokrata családban született, és Gallia egyik legjobb iskolájában, Bordeaux-ban tanult, ahol a híres Ausonius költő és rétor tanítványa lett.
Művelt pályája gyorsan ívelt felfelé: szenátor lett, majd Campania kormányzójaként is szolgált a császári hivatalnoki karban.
Campaniában találkozott Szent Félix vértanú tiszteletével, amely mélyen megérintette, és lassan a keresztény hit felé fordította életét.
389-ben felnőttként megkeresztelkedett, és ezzel radikálisan szakított korábbi pogány életével és kapcsolatrendszerével.
Miután fia tragikusan meghalt, még inkább az imádság és az evangéliumi élet felé fordult, és elhatározta, hogy minden vagyonáról lemond.
Eladta birtokait, és a bevételt a rászorulók között osztotta szét, majd egyre inkább a világtól elvonult, közösségi szerzetesi életet kezdett élni.
Nolában Szent Félix sírja közelében telepedett le társai közösségével, ahol imádság, egyszerű élet és a zarándokok szolgálata töltötte ki mindennapjait.
Később pappá szentelték, majd Nola püspökévé választották, ahol a város és a Szent Félix-kegyhely gondját is viselte.
431. június 22-én halt meg Nolában, életét a szegénység, a hit és a szolgáló szeretet tette maradandó példává.