Francia és brabanti területeken élt Mária, aki gazdag családból indulva radikálisan szakított a világi jóléttel, és életét a szegények, betegek és leprások szolgálatának, valamint mély misztikus Isten-kapcsolatnak szentelte.
Mária Nivelles-ben született egy rendkívül gazdag brabanti családban, ahol már gyermekkorában idegenkedett a fényűző, önelégült életmódtól.
Fiatalként erősen ellenezte a családi elvárásokat, különösen a fényűző öltözködést és a társadalmi ranghoz illő életformát.
Férjhez ment, de házasságuk hamar a közös önmegtartóztatás és az imádságos, Krisztus-központú élet vállalásává alakult.
Közös otthonukat a szegények és betegek menedékévé tették, minden vagyonukat irgalmassági cselekedetekre fordítva.
Idővel a házuk köré gyűlő tömeg és a figyelem elől Mária és férje a leprások telepére költöztek, hogy ott éljenek és szolgáljanak.
Mária lelki életének középpontja Krisztus szenvedésének szemlélése volt, amelyből erejét merítette a vezekléshez és az önfeláldozáshoz.
Különösen nagy tiszteletet tanúsított az Oltáriszentség iránt, hosszú órákat töltve imádságban az Eucharisztia előtt.
Később Oignies-be vonult vissza, ahol egy beginák közösségében élt, továbbra is mély misztikus életet élve.
1213. június 23-án halt meg, halála után pedig helyi tisztelet övezte, bár hivatalosan soha nem avatták szentté.