Kis termete és testi gyengesége ellenére Cafasso Szent József egész életét a papok képzésének, a gyóntatásnak és a bűnösök lelki megmentésének szentelte, különösen a halálraítéltek mellett állva.
1811-ben született Castelnuovo d’Asti-ban egy jómódú földműves családban. Iskolásként sokat szenvedett kis termete és testi fogyatékossága miatt, de jósága és szelídsége hamar tiszteletet váltott ki.
Egyik mondása mélyen hatott kortársaira: „Aki pap lesz, az Úrnak adja magát, ezért semmi sem köti e világhoz, csak Isten nagyobb dicsősége és a lelkek üdvössége.” Ez lett egész életének alapja.
Pappá szentelése után Torinóban tanult tovább, majd az erkölcstan professzora lett. Később a papi konviktus vezetőjeként a janzenista szigor helyett az irgalmasság és lelkipásztori bölcsesség szellemét képviselte.
Napi órákat töltött a gyóntatószékben, ahol papokat és világiakat egyaránt vezetett. Don Bosco lelki atyja volt, aki tőle kapta legfontosabb iránymutatását.
Különös szeretettel fordult a rabok felé. Hatvannyolc halálraítéltet kísért el utolsó útján, akiket békére és megbánásra vezetett, sokak szerint teljes lelki megnyugvással halva meg.
„Uram, Istenem, már most teljes megadással és készséggel elfogadom a halál bármilyen fajtáját…”
1860. június 23-án halt meg Torinóban. Kortársai szerint ritka bölcsesség, erő, alázat és buzgóság egyesült benne Isten és a lelkek szolgálatában.
1925-ben boldoggá, 1947. június 22-én XII. Piusz pápa szentté avatta.