Volt egy ember, aki annyira szerette a könyveket, hogy egész vagyonát arra költötte, hogy mások is olvashassák őket. Végül az életével fizetett a hitéért.
Pamphilosz előkelő családban született, biztos karrier állt előtte. Mégis otthagyta hivatalát, mert fontosabbnak tartotta Krisztus követését.
Korának egyik legműveltebb keresztényévé vált. Tanított, másolta a Szentírást, és hatalmas könyvtárat épített, hogy minél többen megismerhessék Isten igéjét.
Nemcsak tudós volt. Vagyonát szétosztotta a szegények között, szolgáit családtagként kezelte, és egyszerű életet élt.
Amikor újra fellángolt a keresztényüldözés, letartóztatták. Kínzásokkal próbálták rávenni, hogy tagadja meg hitét, de nem engedett.
Közel két évet töltött börtönben. Még ott sem adta fel munkáját: írt, tanított és erősítette a többi keresztényt.
Végül halálra ítélték. Több tanítványa és barátja is mellette vállalta a vértanúságot, inkább a halált választva, mint hitük megtagadását.
„A tudás és a hit együtt is megérheti a legnagyobb áldozatot.”
309 vagy 310-ben Pamphiloszt és társait kivégezték. Emlékük azért maradt fenn, mert nemcsak hittek az igazságban, hanem kitartottak mellette a végsőkig.