A két római vértanú, Marcellin és Péter a hagyomány szerint Diocletianus császár üldözése idején szenvedett vértanúhalált. Római klerikusok voltak: Marcellin áldozópap, Péter ördögűző.
Becslések szerint a róluk szóló szenvedéstörténet csak jóval később, 500 körül készült, ezért történeti adataik részben bizonytalanok, de a római hagyomány erősen őrzi emléküket.
Péter a börtönben sokakat megnyert magának, köztük a felügyelőt, Arthemiust is, akinek beteg lánya volt. Péter Krisztus nevében gyógyulást ígért.
Arthemius próbára tette a hitét: láncra verette Pétert, mondván, ha Isten kiszabadítja, és meggyógyítja a lányát, hinni fog Krisztusban.
A hagyomány szerint Péter csodásan megszabadult, a lány meggyógyult, és Arthemius egész háznépével együtt megkeresztelkedett.
Marcellin megkeresztelte az újonnan megtérteket, ami miatt a hatóságok újra elfogták őket, és súlyos kínzásoknak vetették alá mindkettőjüket.
Végül egy erdőbe hurcolták őket, ahol lefejezték Marcellint és Pétert. A legenda szerint lelküket angyalok kísérték az égbe, a hóhér pedig megtért.