Volt idő, amikor egyetlen prédikációja után ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, és egész városok változtatták meg az életüket.
Antal Portugáliában született előkelő családban, de fiatalon hátat fordított a kényelmes életnek. Istent akarta keresni, ezért szerzetes lett.
Amikor találkozott a ferencesek egyszerű életével és az első ferences vértanúk történetével, új irányt vett az élete. Belépett a rendbe, és misszionárius akart lenni.
Marokkóba indult, de súlyosan megbetegedett. Hazafelé hajója viharba került, és végül Olaszországba sodródott. Úgy tűnt, tervei kudarcba fulladtak.
Évekig szinte senki sem figyelt rá. Egy váratlan alkalommal azonban beszédet kellett mondania. Hallgatói döbbenten fedezték fel rendkívüli tudását és erejét.
„A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.”
Ettől kezdve városról városra járva hirdette az evangéliumot. Nemcsak beszélt a szegénységről és az igazságról, hanem saját életével is példát adott rá.
Prédikációi nyomán megtérések, kibékülések és társadalmi változások indultak el. A pápa a „Szentírás szekrényének” nevezte kivételes bibliaismerete miatt.
Mindössze harminchat éves volt, amikor kimerülten meghalt. Sírjánál hamarosan csodákról számoltak be, ezért alig tíz hónappal később szentté avatták.