Egy magyar király lánya volt, aki hercegnéként élt, majd minden vagyonáról lemondva szerzetesként fejezte be életét.
Jolán IV. Béla király gyermeke volt, egy olyan családban, amelyből több szent és boldog is származott. Már gyermekkorában nővére, Szent Kinga nevelte Lengyelországban.
1256-ban feleségül ment Jámbor Boleszláv herceghez. Huszonhárom éven át példás házasságban éltek, és három gyermeküket keresztény szellemben nevelték.
Nem az udvari pompáról volt ismert. Idejét imádsággal, böjttel és a betegek, árvák, szegények szolgálatával töltötte.
Férje gyakran harcolt háborúkban. Jolán nemcsak a győzelméért imádkozott, hanem azért is, hogy megőrizze emberségét és ne váljon kegyetlenné.
Amikor férje halálosan megsebesülve tért haza, napokon át mellette virrasztott, reményt adott neki, és segítette felkészülni az örökkévalóságra.
Özvegysége után szétosztotta vagyonát, majd nővérével együtt klarissza szerzetes lett. A kolostorban ugyanazzal az alázattal szolgált, amellyel korábban uralkodói környezetben élt.
Később apátnővé választották, de továbbra is mindenki szolgálójának tartotta magát. A hagyomány szerint Krisztus többször megjelent neki, és halálának napját is előre tudta.
1298-ban halt meg. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, tisztelete pedig évszázadokon át fennmaradt Lengyelországban és Magyarországon.