Egy jezsuita pap, aki télen, hóviharban és betegen is útnak indult, hogy eljusson azokhoz, akiket mindenki más elfelejtett.
1597-ben született Franciaországban. Fiatalon csatlakozott a jezsuitákhoz, és hamar kitűnt szelídségével, segítőkészségével és mély hitével.
Tanárként kezdte szolgálatát, de leginkább az emberek között érezte otthon magát. Papként egyszerű prédikációkkal, hitoktatással és személyes törődéssel szólította meg a legkülönbözőbb embereket.
Franciaország vallási konfliktusoktól sújtott vidékein dolgozott. Nem vitákkal akart győzni, hanem szeretettel, türelemmel és példamutató élettel.
Fáradságos utakat tett hegyeken és falvakon át. Nappal prédikált és gyóntatott, éjszaka pedig gyakran imádságban virrasztott.
Különösen közel álltak hozzá a szegények, a betegek, a rabok és a társadalom peremére szorult fiatal nők. Sokak számára ő jelentette az egyetlen segítséget és reményt.
Hitoktatásaira olykor ezrek gyűltek össze. Az emberek nemcsak szavait hallgatták, hanem azt is látták, hogy pontosan úgy él, ahogyan tanít.
1640 telén egy újabb misszióra indult. Útközben eltévedt, a hidegben megbetegedett, mégis végigvezette a rábízott lelki programot.
Teljesen kimerülve összeesett, majd néhány nappal később meghalt. Élete utolsó napjáig szolgálatban maradt.
Sírja hamarosan zarándokhellyé vált. Az Egyház 1716-ban boldoggá, 1737-ben pedig szentté avatta.