Öt szerzetes a pogányok közötti misszióra készült. Soha nem jutottak el oda, mégis vértanúként vonultak be a történelembe.
Az itáliai Benedek és János remeteéletet éltek, amikor meghívást kaptak egy lengyelországi misszió előkészítésére. Társaikkal együtt új közösséget alapítottak.
Az volt a tervük, hogy Querfurti Szent Brúnó vezetésével a pogány népek között hirdetik majd az evangéliumot. Brúnó azonban politikai zűrzavarok miatt nem tudott csatlakozni hozzájuk.
Miközben várakoztak, nyelvet tanultak, imádkoztak és ugyanúgy éltek, mint korábbi remeteségükben. A küldetésük bizonytalanná vált, de nem adták fel.
Amikor már maguk akartak Rómába indulni útmutatásért, egy félreértés tragédiához vezetett. Rablók azt hitték, hogy nagy összegű pénzt őriznek a remeteségben.
1003. november 11-ének éjszakáján betörtek hozzájuk. Benedek, János, Izsák és Máté nem álltak ellen, Krisztián viszont megpróbálta megvédeni testvéreit.
Mind az öten életüket vesztették. Nem a missziós úton, nem a pogányok között, hanem saját remeteségükben lettek Krisztus tanúi.
Haláluk híre gyorsan eljutott Rómába. A pápa engedélyezte tiszteletüket, és vértanúként kezdték őket tisztelni.
Vértanúságuk helyén kolostor épült, emléküket pedig évszázadokon át őrizte a lengyel és a közép-európai kereszténység.