A kármelita szerzetes, aki távoli vidékeken hirdette az evangéliumot, és hitéért vértanúhalált szenvedett.
Boldog Magyar Antal életének korai éveiről keveset tudunk. Liguriában született, majd belépett a kármelita rendbe, ahol szerzetesként élt és szolgálta Istent.
Nem elégedett meg a biztonságos élettel: a törökök közé ment, hogy hirdesse az evangéliumot. Küldetése azonban veszélyes volt, mert idegenként és keresztény hittérítőként ellenséges közegbe került.
Egy törökök által megszállt városban elfogták. A hagyomány szerint megostorozták, megkövezték, majd máglyára vitték, hogy ne maradjon utána tisztelhető ereklye.
A történetek szerint a tűz nem ártott neki, ezért végül lefejezték. Halálának évét általában 1462-re teszik, és a kármelita rend vértanújaként őrzi emlékét.
Élete rövid története azt mutatja, hogy a hit továbbadása néha nagy bátorságot és teljes önfeláldozást kíván.