Előre tudta, hogy meg fogják ölni. Mégis odament azok közé, akik a halálát kívánták.
János Kuncevicz ortodox családban született a mai Ukrajna területén. Fiatal kereskedőinas volt, amikor a szerzetesi élet és a katolikus hit mellett döntött.
A szinte elnéptelenedett vilnai kolostorba lépett be, ahol a Jozafát nevet kapta. Imádságos élete, fegyelme és kitartása hamar ismertté tette.
Diakónus, pap, majd érsek lett. Nem a rang érdekelte, sőt tiltakozott a kinevezések ellen, de mindig elfogadta, amit szolgálatként kapott.
Érsekként sokat tett az egyház egységéért, tanította a híveket, katekizmust írt, és személyesen is járta az utcákat, hogy embereket vezessen vissza a hithez.
Sokan azonban árulónak tartották. Egyre több fenyegetést kapott, mégis folytatta munkáját, mert meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekszik.
1623. november 12-én feldühödött tömeg tört rá a püspöki házban. Amikor szolgáit támadták, eléjük lépett.
„Miért ölitek a szolgáimat? Ha engem kerestek, itt vagyok!”
Ezek után kardokkal és tőrökkel meggyilkolták. Amikor letépték ruháját, a feltételezett gazdagság helyett a vezeklő élet nyomait találták rajta.
Vértanúsága egész Európában ismertté vált. Az Egyház az egység vértanújaként tiszteli, 1867-ben szentté avatták.